Mesterhármas

A meccseken az ugyanazon játékos által rúgott három gólt hívják mesterhármasnak. Nem vagyok sem focirajongó, sem szakértő, de laikusként is elgondolkodhatunk azon, hogy mi kell egy ilyen helyzet létrejöttéhez, ha feltételezzük, hogy adott egy játékos, aki kiválóan tud focizni.

Egyrészt a tudat, hogy ahhoz, hogy nyerjen a csapat, SZÜKSÉG van a gólra. Gólt pedig csak egy játékos rúghat.

Ott kell lenni a helyzetekben, élni kell a LEHETŐSÉGEKKEL. Bátran rárúgni a kapura, mégha kapufa is lesz belőle néha.

Figyelni kell az edzőre és a társakra, EGYÜTT KELL CSELEKEDNI másokkal. Együtt és cselekedni. A passzivitás és az elszigetelődés nem vezet sikerre.

A sorsfordító nehéz helyzetekben épp erre a mesterhármasra van szükségünk. Ahhoz, hogy elinduljunk felfelé a mélyből, tudnunk kell, hogy szükség van ránk. Mert egyediek vagyunk és megismételhetetlenek. Élnünk kell az élet adta lehetőségekkel, áldásokkal. Fogadjuk el, amit kapunk, mégha azok csak apróságok is, és ha van erőnk adni, tegyük meg. A mások megsegítése energiát adhat a továbblépéshez. És végül, de nem utolsósorban cselekedjünk és működjünk együtt másokkal. Ha csak kis lépésekben is, de haladjuk, és ha valaki egy-egy nehezen megtehető lépésnél a kezét nyújtja, szorítsuk meg, és bátran kapaszkodjunk bele.