Sorsfordító történetek tárháza
“„Tudod, hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna.” (Babits Mihály)
Sorsfordító sztorik
Feszült csend
Bedobott még egy húszast az automatába és megnyomta a capuccino feliratú gombot. Volt rendes büfé is rendes kávéval, de ő ezt szerette. A gép zúgását, személytelenségét, a kávé mindig ugyanolyan, (…)
A keresztvíz mélyéről
Amikor kisgyerek voltam, súlyos betegséggel küzdöttem végig a gyerekkoromat. Asztmásként minden este befulladtam, és még nem voltam olyan modern gyógyszerek, amik azonnal enyhítettek volna a fulladáson. Miden este sírtam, amikor (…)
Több mint munka
Az én életemben az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy hatalmas trauma olyan pozitív dolgokat szült azonnal, amelyeket akkor még fel sem fogtam, csak utólag látom. Azt is, ahogy (…)
Szőrmentén
– Anya? – Igen, Drágám? – Te mikor fogsz meghalni? Anna megáll, kezében pulóver, épp betenni készül Domonkos szekrényébe. A kisfiú már az ágyban fekszik, onnan figyeli és várja a (…)
Tábita és Almamag
Nem tudom, hogy sorsfordító lehet-e egy gondolat, érzés két olyan történet következtében, amik nem velem történtek meg. De azért leírom. Egy kislány, Tábita súlyos betegséggel fejlődött az édesanyja pocakjában. A (…)
Egy hívás, elhívás
Évekkel ezelőtt, hosszú gyógyulást követően tudtam úgy nézni magamra, mint aki megküzdött a gyász mindent elsöprő, a mélybe taszító erejével. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy megpróbáljak másoknak is segíteni (…)
Neked is van egy sorsfordító történeted?
Írd meg nekünk életed sorsfordító történetét: amikor mélyre, válságos helyzetbe kerültél, de felemelkedtél onnan, és új életet kezdtél. Ne felejtsd ki a sztoridból az előrevivő ötleteket, megérzéseket és imákat, azokat, akik segítettek, és azt, hogy miként változott meg az életed. Nem kell irodalmi igénnyel írnod, csak írd le ahogy tudod. Publikálni általunk megszerkesztett szövegeket fogunk, ha megengeded. Ha képeket, videót küldnél, azt is megjelentetjük!
Almamag blog
Gyökérré válni
Régóta megtértem, és hiszek Istenben. De minden Isten áldott nap (így, külön írva) elcsodálkozom azon az irgalmas kísérésen, amit az életem során kapok tőle, mióta átadtam neki a gyeplőt. Minden (…)
Születésnapomra
Amikor 24 órával ezelőtt felébredtem, kinyújtóztam az ágyban, és élveztem, ahogy az álom nyomát felváltja a felismerés. Ma én vagyok a születésnapos! Ma minden úgy lesz, ahogy én szeretném. Nem (…)
Az a hálátlan hála
Úton útfélen felszólítanak életmód tanácsadók, lelki és egyéb vezetők arra, hogy adjunk hálát ezért, azért. Attól jobb lesz a lelki világunk, ha újra és újra szembesítjük magunkat azzal, hogy mi (…)
Ima egy anyáért
Tegnap volt a Koraszülöttek világnapja. Gondoltam, hogy én is kiposztolom a fiúkat, mert mindketten előbb érkeztek, és volt is ebből gubanc a kezdeteknél. Jól mutatott volna egy ilyenek voltak, ilyenek (…)
Egy fa megmentése
Nemrég vettünk egy kis házat nem messze a várostól. Gyönyörű fák ölelik körbe a házat, három nyírfa őrzi az utca felől. Tegnap kijött az áramszolgáltató, mert újra kellett húzniuk a (…)
Dadogó keresztény
Egyik nap a rádió egyik könnyűzenei csatornáján a nap kérdése az volt, hogy ha csak egy szabályt lehetne hozni, ami a földön mindenkire érvényes legyen, mit javasolnának a hallgatók, mi (…)
Mesterhármas
A meccseken az ugyanazon játékos által rúgott három gólt hívják mesterhármasnak. Nem vagyok sem focirajongó, sem szakértő, de laikusként is elgondolkodhatunk azon, hogy mi kell egy ilyen helyzet létrejöttéhez, ha (…)
Hol a határ?
Az egyik legkedvesebb íróm, Alessandro Baricco kisregényének egyik alakja megszállottan keresi a tenger szélét. Vajon meddig tart, és miért éppen addig? Honnan kezdődik a homok, és miért épp ott húzódik (…)
Egy asztalnál Istennel
Az előbb, vasárnap hajnalban épp húsvéti nyusziként rejtettem el apró csokitojásokat és játékokat a kisfiamnak a kertben. Abban a kertben, amiről harminchárom éve álmodtam először. Egy filmben láttam annakidején egy (…)
Gyümölcs
Nem tudom mikor döntött úgy, hogy nem vagyok reménytelen, gyümölcsöt nem termő fügefa. Talán aznap, amikor a férjem halála után pár nappal elsétáltam a paphoz, aki esketett minket, és aki (…)
Az irodalom birodalma – profi & amatőr irodalmi igényű szövegek