Ima egy anyáért

Tegnap volt a Koraszülöttek világnapja. Gondoltam, hogy én is kiposztolom a fiúkat, mert mindketten előbb érkeztek, és volt is ebből gubanc a kezdeteknél. Jól mutatott volna egy ilyenek voltak, ilyenek lettek fotópáros. De aztán nem volt rá időm, meg éreztem is, hogy nekem nem ez az igazi posztolnivalóm. A szívemben örök a hála a fiaimért. Ünneprontó nem akartam lenni, ezért mára hagytam, hogy írjak. Egy anyáért. A kisebbik fiam koraszülöttségéből adódóan súlyos fertőzésen esett át alig három hetesen. Bent voltam vele az csecsemő intenzíven, ahol az életéért küzdöttünk. Ő a másvilággal egyezkedett, és befogadta a háromféle antibiotikumot intravénásan. Én imádkozva énekeltem egész nap, az orvosok és nővérek szaladgáltak egyik kicsitől a másikig. Reggelente, amikor beléptem az ajtón, és a kisfiam épp sírt, azonnal elindult a tejem, alig bírtam átöltözni, átázott a felsőm, mire beértem. Az összes zsigerem érezte a gyerekemet, pedig nem is láttam.

Egy folyosón voltunk a koraszülött intenzívvel, de szigorúan elválasztva. Hajnalban jártam szoptatni. Egyik reggel korán ültem a mi kórtermünkben és ringattam a kicsit. Egyedül voltam külsős. Szerintem el is feledkeztek rólam. Hallottam, ahogy valakik belépnek a folyosóra és elindulnak a koraszülött osztály felé. Megmozdultak a nővérek, és eléjük siettek. Aztán már csak a sikoltást hallottam, és egy véget nem érő NEEEEEEEMMMMM!!!!!!!!! zokogásba fulladó kiáltását. Soha nem fogom elfelejteni azt az őszintén kiszakadó fájdalmat. Az az anya tőlem pár méterre tudta meg, hogy az éjjel elveszítette a koraszülött gyerekét. A teljes intenzív elnémult. Hevesen vert a szívem, szorítottam a gyerekemet, és végtelen hála öntött el, amiért nem engem vártak ezzel a hírrel aznap reggel. Szeretnék áldást kérni annak az anyának, akinek a sikolya a mai napig visszhangzik a szívemben. Annak az anyának, aki másnap reggel úgy ébredt, hogy tegnap meghalt a gyermeke. Ezért írtam ma reggel. És azoknak az anyáknak, akinek ugyanezt kellett átélniük. Hazamenni a baba nélkül, aki az inkubátorból a temetőbe ment, és sosem volt otthon. Összepakolni a sosem hordott rugdalózókat, és szétszedni az üresen maradt kiságyat. Hordozni valakit a testünkben, majd a szívünkben anélkül, hogy átölelhettük volna. Áldást szeretnék kérni mindannyiukra.