Egy barátság kezdete

Amikor gyesre mentem a kisebbik fiammal, a munkahelyemre felvettünk egy kollégát, aki a munkaköröm egy részét végezte. Sajnos nem csinálta teljesen megbízhatóan, de azért jó volt mégis, ezért úgy döntöttünk, hogy otthonról segítem, irányítom a munkáját. Borzalmas két év következett az életemben, amíg vele kellett együttműködnöm. Egy velem nagyon arrogáns és kellemetlen stílusú ember volt, aki minden kérdésemet támadásnak vette, semmilyen kritikát nem fogadott el. A munkahelyem jellege miatt nem akarták mégsem elküldeni, nekem kellett vele megküzdenem. Nap mint nap sírtam miatta, minden erőfeszítésemre szükségem volt, hogy megőrizzem a lelki békémet, és élvezni is tudjam a babázást otthon, miközben ezzel a hárpiával kellett tartanom a kapcsolatot.

Utólag nagyon sajnálom, hogy nem álltam a sarkamra, és nem mondtam, hogy ebből nekem elég volt. De utólag örülök annak is, hogy összehozott vele a sors. Mert végül az történt, hogy az ő kapcsolatainak köszönhetően a cégünk szerződést kötött egy másik céggel, ahol a kapcsolattartónk egy fiatal lány lett. Kiderült, hogy a lányt nagyon régről ismeri a férjem. Elkezdődött egy igaz barátság. Én korábban elveszítettem a legjobb barátnőmet, és a szívemet bezártam a barátok előtt. Neki viszont sikerült újra kinyitnom. És bár nem egy városban élünk, olyan mély szövetség kötődött köztünk, amihez nem kell a fizikai közelség.

Nagyon sajnálom azokat a hónapokat, amiket élet-halál harcban töltöttünk a kollégámmal, mert mindketten azt hittük, nekünk van igazunk. Nem tudtunk együttműködni, a másikat meghallgatni és alázattal lenni. Megtanultam ebből a történetből, hogy mennyire fontosak a jó munkahelyi kapcsolatok, és, hogy milyen sokat tehetek én is értük. De azt is megtanultam, hogy még a legrosszabbnak tűnő kapcsolatból is épülhet olyan kapcsolat, ami sorsfordító lesz az életemben.