Egy hívás, elhívás

Évekkel ezelőtt, hosszú gyógyulást követően tudtam úgy nézni magamra, mint aki megküzdött a gyász mindent elsöprő, a mélybe taszító erejével. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy megpróbáljak másoknak is segíteni valahogy. De nem tudtam hogyan fogjak neki. Hosszú és fájdalmas közdelem után féltem, hogy kibillenek az egyensúlyomból. Elfoglalt voltam, és mentek a hétköznapok, végül soha nem került rá sor, hogy felvegyem a kapcsolatot olyanokkal, akik gyászolnak.

Épp ebéd után voltunk, a kisfiam délután szunyókált, amikor megcsörrent a telefonom. Egy régi nagyon jó barátom hívott fel. “Most jövök a kórházból. Meghalt a feleségem.” Csak álltam kezemben a telefonnal, és nem tudtam megszólalni. Minden szó olyan semmitmondóak tűnt. És abban a pillanatban eszembe jutottak azok a régi barátaim, családtagjaim, akik egyszer már felhívtak és megosztották velem a bánatukat: meghalt. És én soha nem tudtam mondani semmit. A saját tragédiáim előtt azért nem, mert fogalmam sem volt mit kell ilyenkor mondani, utána pedig azért, mert azt sem tudtam mit mondjak a sok feltoluló érzés és gondolat közül. Melyikkel segítek, melyikkel ártok?

Végül azt mondtam a barátomnak, hogy visszahívom, és letettem a telefont. Visszaemlékeztem, hogy mi volt nekem a legnehezebb. Az, amikor már senkit nem érdekelt a gyászom. Pár perc múlva visszahívtam, és azt mondtam neki, hogy én azt tudom tenni, hogy mindig és bármikor itt leszek neki. Ha kell, este hívjon, ha kell hajnalban. Hívjon fel, mondja a fájdalmát, sírjon, én meghallgatom.

Elbúcsúztunk, és a konyhában álltam megsemmisülve, ahol szólt a rádió. Egy interjú zajlott épp valakivel a veronai buszbaleset kapcsán. Az interjúalany egy módszerről beszélt, amivel sokat lehet segíteni a gyászolóknak, és amit Magyarországon is épp most honosítanak. Tudtam, hogy nincs véletlen. Felírtam a nyilatkozó nevét, és a weboldal címét. Pár hónappal később egy új gyászfeldolgozás módszer specialistája lettem, és sokaknak segítettem azóta. A módszer honosítója életem egyik legfontosabb szereplőjévé vált. Felolvasztotta a megfagyott szívemet, amiért örökké hálás leszek neki.

Ennek a módszernek az alapja a szívvel meghallgatás. Épp az, amit felajánlottam tudattalanul is a barátomnak a legnehezebb percekben. Több mint egy éven át felhívott, és én meghallgattam, mesélt régi és új történeteket, sírt és dühöngött, örült és szitkozódott. Majd megcsinálta a módszert, és sokkal jobban lett.