Az én életemben az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy hatalmas trauma olyan pozitív dolgokat szült azonnal, amelyeket akkor még fel sem fogtam, csak utólag látom. Azt is, ahogy „előkészült” az élet arra, hogy amikor bajban leszek, sok jóval rakjon körbe.
Ilyen sorsfordító volt számomra, amikor gyesen voltam még a 10 hónapos kisfiammal, és egyszer csak felhívott egy régi ismerősöm telefonon egy csábító állás ajánlattal, amit gyes mellett is elvállalhatok. Gondoltam elmegyek a meghallgatásra, kíváncsi voltam a lehetőségre. Korábban nagyon tevékeny emberként kicsit furcsa volt nekem a mindennapok egyhangúsága, gondoltam esténként, amikor a kicsi már alszik, tudok valami olyat is csinálni, amivel fenntartom a szakmai érdeklődésemet.
Elmentem az interjúra, ahol álmaim állását vetítették elém. Kreatív, értékes célt szolgáló és állandóan megújuló feladatok. Ez nekem való! Viszont a feladat nagysága mégsem volt nekem való. Azzal a szakmai igénnyel, amivel én éltem legbelül, tudtam, hogy egy ilyen feladatot nem lehet gyes mellett felelősen ellátni. Nem vállaltam el az állást, pedig vérzett a szívem nekem is, és a munkáltatónak is, akinek nagyon szimpatikus voltam. Viszont mi még gyerekeket szerettünk volna, és a tíz hónapos kisbabámat sem szerettem volna bölcsődébe adni.
Aztán három hét múlva meghalt a férjem. Úgy éreztem megőrülök, ha otthon kell lennem, és nem foglalhatom le a gondolataimat valamivel. Épp akkor hozták a rendelkezést, hogy édesanyám hála Isten otthon tudott maradni gyesen a kicsivel. Visszahívtam az állást kiíró céget, hogy betöltötték-e már a pozíciót. Az utolsó pillanatban telefonáltam. És mint utólag kiderült, mindenki próbálta lebeszélni a vezetőt, hogy felvegyen egy mély gyászban lévő embert, mert nem lesz elég jó. Ő viszont nem tudom miért, hitt bennem. Bizalmat szavazott nekem, vagy megsajnált, vagy csak a saját lelkiismeretével nem tudott volna elszámolni, nem tudom.
Ennek 16 éve, azóta is ott dolgozom, az első pillanattól élvezettel és sok sikerrel az évek alatt. Ott lett új életem.